Reggel arra ébredtünk, hogy szakad a hó. Gyönyörű volt a látvány, ahogy a hatalmas hópihék lassan befedik a tájat. A hőmérséklet is jelentősen lecsökkent, a tavon vékony jéghártya kezdett kialakulni.
George kiment, hogy kiemelje a csónakot a tóból, nem maradhatott tovább benne. Épp a konyhában voltam, kávét főztem, mikor bejött, és két jéggé fagyott kezével átölelt. Lévén csak egy póló volt rajtam, felsikoltottam érintésétől. Megpróbáltam kibontakozni, de nem tudtam szabadulni, erősen átkarolt, és nevetve a nyakamba csókolt. Megfogtam a kezét, és megfordultam, hogy kicsit felmelegítsem. Hosszan megcsókolt, és így álltunk jó ideig. Közben kicsit átmelegedett, én pedig már nem is éreztem olyan hidegnek az érintését.
Álmodozásunkból a kávéfőző rotyogó hangja ébresztett fel. Kibontakoztam a karjából, töltöttem két csészével az illatos nedűből, és komótosan elfogyasztottuk. Alig beszélgettünk, inkább csak a tekintetünk szólt helyettünk. Vágy látszott a szemében, és bevallom, én is kacérkodtam a gondolattal, hogy jó lenne mellé bújni.
Az ő fejében is hasonló gondolatok cikázhattak, mert a tekintete mindent elárult, kissé zavarba is jöttem tőle. Felálltam, és elkezdtem pakolgatni az asztalon.
A szemem sarkából láttam, hogy George is feláll, és elindul felém. A konyhaszekrényhez léptem, és eltettem a kávés üveget, majd megfordultam, hogy a cukrot is visszategyem. Ott állt mögöttem, és hamiskás tekintettel nézett rám. Összeért a tekintetünk, éreztem, ahogy szinte felperzsel a szemével.
Kiszáradt a szám.
Ő mintha csak megérezte volna, lehajolt és gyengéden megcsókolt. Egyik kezével a karom simította végig, a másikkal a derekamat karolta át. Hozzá simultam. Csókja egyre vadabb és követelőzőbb lett, amitől őrülten elkezdett kalapálni a szívem, és úgy zúgott ereimben a vér, mint sebes kispatak a hegyekben. Nyaka köré fontam a karom, és amennyire csak tudtam magamhoz vontam. Éreztem, ahogy a fenekemre csúszik a keze, és amint egy pillanatra elengedte az ajkam, felszakadt belőle egy mély sóhaj. Rám nézett. Olyan vágy homályosította el a tekintetét, amitől megszédültem. Magamhoz húztam és éhesen megcsókoltam. Kezem fel-alá járt izmos testén, és megpihent a fenekén. Istenem, hogy felejthettem el akár egy pillanatra is ezt a férfit? De nem hagyott időt az elmélkedésre, felemelt a konyha pultra, combom közé nyúlt, és édesen simogatni kezdett. Belőlem is feltört egy mély sóhaj, vagy inkább sikoly, egy remegő érzés villámként szaladt át testemen. Megvadított az érintése, az, ahogy lehúzta rólam a pólót, és lágyan, de mégis magabiztosan megcsókolta a mellem. Hátra vetettem a fejem, és élveztem, ahogy érzékin kényeztet. Mikor egy pillanatra feljebb kúszott, hóna alá nyúltam, és lesimítottam róla a pólót. Végig szalajtottam rajta a kezem. Újaim nyomán fellángolt a bőre, apró izzadtságcseppek jelentek meg rajta. Ahogy megízleltem, édesen sós volt. Szerettem ezt az ízt… imádtam az illatát, a sóhaját…
Épp csak összeért a testünk, már éreztem meredező férfiasságát.
Megérintettem, ő felhorkant. Úgy csókoltam meg, mint akinek az élete függ tőle. Visszacsókolt, vadul, követelőzőn, ajkam megharapdálva.
- Kívánlak… Megőrülök érted kedves…- búgta.
- Gyere, ne várass meg! – kérleltem rekedten.
Kigomboltam a nadrágját, ami bokáján landolt, ő pedig egyetlen könnyed mozdulattal megemelt, hogy megszabadítson a bugyimtól. Úgy hatolt belém, hogy azt hittem azonnal végem lesz. Szinte áramütésként értek erős mozdulatai. Derekára fontam a lábaim, hátra vetettem a fejem, és hagytam, hogy egészen az övé legyek. Vadul szeretkeztünk a pulton, egy ütemre mozdultunk, egy ritmusra vert a szívünk, egészen addig, míg fel nem oldódtunk egymásban…
Remegve hajtottam fejem vállára, ő pedig mellemen pihegve zilált.
- Szeretlek! – súgta. Rám nézett, mosolyogva. Apró csókot nyomott az arcomra, újával lágyan megsimogatva annak vonalát.
- Én is szeretlek! – vallottam be.
Kinéztem az ablakon. Még mindig esett a hó, röpködtek kint a mínuszok, de itt bent forróság uralkodott.
Beköszöntött a tél.
