Gondolj rám

Gondolj rám este,
mikor a Hold sápadt teste virít fent az égen,
s a csillagtenger oly lágyan,
oly szépen betakar selymével...
téged ott,
engem itt,
S bennem a hit,
hogy lesz még megannyi éj,
mikor kettőnket takar be az ég...

Gondolj rám reggel,
mikor a Nap álmosan felkel,
s melegével oldja a harmatot...
A pára felszáll, s elkap egy pillanatot,
Felhőbe bújik,
s hozzánk repül,
s záporként a vállunkra ül
neked ott,
nekem itt,
S bennem a hit,
hogy lesz még megannyi pillanat,
mit a harmat elkaphat.

Gondolj rám...csak úgy...néha..
mert hiányzom neked s a léha lusta napok
lassan telnek nélkülem,
S te is arra vágysz amire én, szüntelen...
te ott,
én itt,
S bennem a hit,
hogy lesz még közös álom,
melyben vágyam megtalálom.

Az éjszaka

Álmatlan üres éjszakán,
tépett párnákon ül a magány.
Kereslek...
Hol vagy?
Nem lehet így reggel!
Életem véget ér...
...többé nem kelek fel...

Egy sóhaj

Egy sóhaj tör ki belőem,

szinte tépi szívem...
Ez a nap is fáj,
mert érzem a hiányt,
mit akkor ütöttél belém,
mikor utolsó pillantásod küldted felém.

Utánad kiáltanék, de nem tudok...
torkomra fagytak a hangok.

Csak állok,
könnyeim jéggé dermedtek,
s lassan koppanva a betonra estek...

Egy sóhaj tör ki belőlem,
alig bírom tartani remegő kezem.
Bárcsak éreznéd mi zajlik bennem,
bárcsak tudnád, mily fontos vagy nekem!

Átkarol a hideg...
Bőröm szurkálja egy rideg kéz.
Körülölel a nehéz sötétség...

Várok rád...

Velem vagy

Este mikor lefekszek,
szorosan átölellek.
Mert reggel velem ébredsz,
Hisz benned vagyok, engem féltesz.

Ha messze is vagy tőlem,
ha csak ritkán hallasz felőlem, tudom, gondolsz rám...
S szerelmünk így él igazán.

Mindig velem vagy...
a szélben,
a vízben,
egy kósza érintésben.
Egyetlen percre se távolodsz el tőlem...

Reggel mikor felkelek,
melletted ébredek.
Mert álmomban is velem voltál,
becézgettél,
átkaroltál.

Szeretnék, Szeretném...

Szeretnék este a parton,
egy rozoga festetlen padon,
a naplementét nézni veled,
s fázósan dideregve fogni kezed.

Szeretnék öledbe ülve,
karom nyakadba fűzve hozzád bújni...
Csendesen hallgatni, ahogy szíved ver,
s ahogy az enyém, rá felel...

Szeretném szavakba önteni mit érzek akkor,
mikor tőlem elbúcsúzol...
Mikor utolsó csókod adod nekem...
mikor elengeded remegő kezem ...

Szeretném, ha arcom arcodhoz érne.
S elcsukló hangod arra kérne,
legyek én az, kivel megöregszel,
s aki mellé minden este lefekszel...

...

Nézlek...

Nézlek...

A távolból megidézlek...

láthatatlan festékkel a falra festem arcod,

s ha csak odapillantok...

látlak,

s hallom hangod.

Felidézlek...

Milyen volt újjaid tenyerembe véve,

két kezed derekamra téve,

átölelni,

hozzád bújni,

s mindent örökre neked adni.

Megigézlek...

Minden éjjel, újra s újra...

Örökké beléd bújva,

hisz veled,

benned élek.
Mikor mélyen szívembe nézek.

Emlékszem...

Emlékszem,

ahogy lágy selyemként símogat kezed...

...ahogy szenvedéllyel teli ajkad kényeztet engemet...

Emlékszem

minden elsuttogott mohó követelőző szóra...

...ahogy elszállt az a néhány csodás óra.

Emlékszem,

ahogy átölelve szemembe néztél...

...ahogy éhesen csókokat kértél.

Emlékszem,

mikor a naplementét néztük...

...ahogy remegve egymást, ölelésre kértük.

Emlékszem,

ahogy elmentél, s azt mondtad, szeretsz...

...ahogy azt súgtad fülembe, soha el nem feledsz...

...hogy lesz még ölelés, lesz még napsugár...

...s hogy lehet tél, nekünk akkor is itt a nyár...