2009. szeptember 1., kedd
Állomáson
Csak várok, minden nap, minden percében.
Hallgatok, hisz minden szavam ott van, szívedben,
s ott van minden percem lelkedben.
Várok, s közben a lassan telő napok meg-meg állnak.
S ha tovább indulnak, ólom lábakon járnak.
Mondd kedves, mikor látlak?
Csak várok, mint vonatra váró utas a pályaudvaron,
Ő elmegy, de én egyedül maradok a peronon...
Ülök, s az emlékeinket lapozom idebent.
Szólnak hozzám, nem hallom, nem engedek be idegent.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Éji pillanat
Éjfél van, csend honol a városon, a redőny-szemek mögött szunnyad a nép valahol messze már a hajnal oson de én nem alszok, ébren tart...
-
Ha este úgy fekszel le, hogy egyedül ér vágyad ha reggel úgy ébredsz, hogy hideg az ágyad ha álmod nyugtalan, mert nem tudod mi van...
-
Gondolj rám este, mikor a Hold sápadt teste virít fent az égen, s a csillagtenger oly lágyan, oly szépen betakar selymével... téged ott, eng...
-
Szeretnék este a parton, egy rozoga festetlen padon, a naplementét nézni veled, s fázósan dideregve fogni kezed. Szeretnék öledbe ülve, kar...