Most még virágoznak az évek kedves,
vidám minden,
s lelked boldogságtól repdes.
Most könnyű minden, erős a tested,
bírod a terhet,
s ha nehéz is arcodra vidámságot festesz.
Most ha körül nézel, minden oly egyszerű,
jöhet bármi, megoldod,
mert a fiatalság csupa derű.
Most nem gondolsz még az alkonyra,
arra, hogy elszállnak az évek,
hogy egy nap már nem virágoznak a rétek.
De egy reggel felidézed majd az életet,
azt, hogy mi volt akkor,
mikor még ment minden szépen,
mikor még esőben is nap ragyogott az égen,
mikor még sima volt az arcod, nem remegett a kezed,
mikor még fiatal volt kedvesed...
Akkor kinyitod álmos szemed,
magad mellé nézel,
s mint rég, most is valami furcsát érzel.
Öreg néne nyitja rád fáradt tekintetét,
s a bágyadt reggeli fényben lassan nyújtja feléd kezét.
Hangja nyikorgós,
szavai csendesek,
de még így, recésen is kedvesek.
Odabújik,
roppannak a csontok,
te átöleled,
s máris elszállnak a gondok...
