Oldalak

2009. március 19., csütörtök

Most és mindörökké




Most még virágoznak az évek kedves,
vidám minden,
s lelked boldogságtól repdes.

Most könnyű minden, erős a tested,
bírod a terhet,
s ha nehéz is arcodra vidámságot festesz.

Most ha körül nézel, minden oly egyszerű,
jöhet bármi, megoldod,
mert a fiatalság csupa derű.

Most nem gondolsz még az alkonyra,
arra, hogy elszállnak az évek,
hogy egy nap már nem virágoznak a rétek.

De egy reggel felidézed majd az életet,
azt, hogy mi volt akkor,
mikor még ment minden szépen,
mikor még esőben is nap ragyogott az égen,
mikor még sima volt az arcod, nem remegett a kezed,
mikor még fiatal volt kedvesed...

Akkor kinyitod álmos szemed,
magad mellé nézel,
s mint rég, most is valami furcsát érzel.

Öreg néne nyitja rád fáradt tekintetét,
s a bágyadt reggeli fényben lassan nyújtja feléd kezét.

Hangja nyikorgós,
szavai csendesek,
de még így, recésen is kedvesek.
Odabújik,
roppannak a csontok,
te átöleled,
s máris elszállnak a gondok...










3 megjegyzés:

apofis írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
apofis írta...

ez a vágym,megöregedni melletted és ugy visszanézni az elmult évekre hogy érdemes volt élni,mert egy olyan társam volt mint te!Bár ezt most is tudom!szeretlek

Erika írta...

Jó lenne úgy leélni az életem, az életünk, hogy egymás mellett öregszünk meg, és akkor is veled ébredek, mikor már ősz csíkok barázdázzák a hajam!

szeretlek!