A szerelem

Ha este úgy fekszel le, hogy egyedül ér vágyad

ha reggel úgy ébredsz, hogy hideg az ágyad

ha álmod nyugtalan, mert nem tudod mi van vele,

ha állandóan hiányzik érintése, két keze...

Ha csak utána epekedsz folyton folyvást,

ha csak vele lennél, nem is akarsz mást,

ha hiányzik sóhaja, lehelete ajkadról,

ha úgy érzed valamit ott hagytál magadból...

Ha minden percben fáj, hiányzik szava,

ha hiányzik lénye, mosolya, arca,

ha torkodban dobog szíved, ha felé tartasz

ha meghalsz kicsit, ha búcsút mondasz...

Tél

Téli reggel

A derengő fényben köd fedi a tájat,

s a porcukros fák alatt téged várlak

Majd megfagyok, süvít a szél,

De míg felém tartasz, enyhül a tél

Téli délután

Egy fáradt napsugár kél útjára

Ablakunk jégvirágját beragyogja

Kéz a kézben ülünk, nézzük egymást

Jó így veled, nem is várok mást

Téli este

Ropog a tűz, forró tea illatoz,

S míg kint hull a hó, odavonsz magadhoz

Jég uralja a várost, ma van a leghidegebb

De míg átölelsz, szívem nem fagy meg!