Ősz

Hullanak a levelek, ősz van Kedves.
A kopár utcakő esőtől nedves.
Madár csak ritkán énekel már...
messze az idei nyár.

Elvitte az őszi szél,
Lassan itt a tél...
Hull a hó,
jég zúzmaráz,
S befagy a hidegtől a csónakház.

Kit érdekel a jég, a hideg szél?
Kit érdekel a zord tél?
Fújjon csak, hagy tomboljon kedvére,
Csak kedvesem öleljen keblére!

Öleljen örökké, s el se engedjen.
Ha jön a búcsú, el ne menjen.
Maradjon velem,
Legyen itt mindig
mellettem...

Hullanak a levelek, ősz van Kedves.
Szemem könnyektől nedves.
Marja szívem a búcsú, meghalok megint.
Míg két szemed újra rám nem tekint....

Melletted

Hajnalodik...
A Nap lustán kel fel.
Párás ködös a lég, mégis oly azép a reggel,
Hisz mellettem fekszel.

Nézlek, ahogy csendesen alszol.
Arcodon nyugalom és béke honol.
Szívem felismerés járja át:
Én örökké ezt akarom!
Így ébredni,
veled,
melletted!

Bőröd melege megérint,
újjaim végigfutnak testeden...
Rám nézel...
s megfogod kezem.
Ajkunk összeér...izzó vágy önt el,
lelkem tüze lelkednek gyorsan felel...

Reggel van...
Kint megfagyott a táj.
A hidegben mindenki nagykabátban jár.
Itt bent mégis nyár van,
tomboló forró nyár...