2008. december 15., hétfő

Álomba ringatnálak


Álomba ringatnálak, mint anya gyermekét,
kinek édes keblét,
el nem engedi magzata,
kiben örökké ott lüktet anyja minden egyes szava.

Álomba ringatnálak, mint föld a termő magot,
mely csak azért várja a holnapot,
hogy teremhessen,
s minden szépre éhes szemet gyönyörködtessen.

Álomba ringatnálak,mint tavaszi szél a fűszálat,
mely beborítja a májusi tájat,
hogy benne térdig gázolva,
fuss kedvesed után a végtelen határba.

Álomba ringatnálak, minden áldott este,
hogyha a Nap bekukkant, lesve,
ne legyen olyan reggel, hogy nem talál veled,
s ne pihenjen hátamon kezed...

Nincsenek megjegyzések:

Éji pillanat

Éjfél van, csend honol a városon, a redőny-szemek mögött szunnyad a nép valahol messze már a hajnal oson de én nem alszok, ébren tart...