Vihar

Vihar döngeti az ablakot,
bent az esőcseppek mögött,
látni két árnyalakot.

Látni, ahogy a remegő
fel-fel sejlő halovány fényben,
ölelik egymást,
vad szenvedélyben égve.

Forr a levegő,
párásodik az üveg,
kint tombol a lég,
bent megolvad a pohárban jég...

Szél suhan be az ablak résén,
megremeg az asztalon a gyertyaláng,
szétfolyik a falon a két árny...
Lassan csitul a vihar,
szitál az eső, enyhül a szél,
s bent egy halk sóhaj útrakél...

Kisüt a nap,
szivárvány bukkan fel az égen,
s a házból kijön egy pár, kéz a kézben.
Léptük után felszárad a vizes utcakő,
s a vihar után gyorsan tavasz jő...