Oldalak

2009. január 2., péntek

Vihar vagyok




Ha valahányszor, mikor rád gondolok,
egy esőcsepp hullana kezedre,
Már felhőszakadástól áznál-fáznál,
S tested-lelked reszketve remegne...


S ha felhővé duzzadhatna álmom,
villámokat szórna minden titkos gondolatom...
...mert vihar vagyok!
melyet nem tart vissza, se völgy, se kanyon.
Áttör mindent, ha hozzád siet,
felülmúl erőm minden képzeletet.


Tudom, senki nem szereti a vihart,
a zúgó szelet,
de elég, ha engem egy valaki szeret...


...mert ha rám gondolsz,
szelídülök,
és bárányfelhőként válladra ülök,
S ott tanyázok, amíg csak kéred,
Amíg Kedves jónak véled...

Nincsenek megjegyzések: