Oldalak

2009. február 18., szerda

Gondolj rám



Gondolj rám este,
mikor a Hold sápadt teste virít fent az égen,
s a csillagtenger oly lágyan,
oly szépen betakar selymével...
téged ott,
engem itt,
S bennem a hit,
hogy lesz még megannyi éj,
mikor kettőnket takar be az ég...

Gondolj rám reggel,
mikor a Nap álmosan felkel,
s melegével oldja a harmatot...
A pára felszáll, s elkap egy pillanatot,
Felhőbe bújik,
s hozzánk repül,
s záporként a vállunkra ül
neked ott,
nekem itt,
S bennem a hit,
hogy lesz még megannyi pillanat,
mit a harmat elkaphat.

Gondolj rám...csak úgy...néha..
mert hiányzom neked s a léha lusta napok
lassan telnek nélkülem,
S te is arra vágysz amire én, szüntelen...
te ott,
én itt,
S bennem a hit,
hogy lesz még közös álom,
melyben vágyam megtalálom.


2 megjegyzés:

apofis írta...

miért hiányzol annyira nekem,annyi mindent szeretnék és annyira szeretnék Veled lenni...és nem nyugszok mert nehéz minden pillanat mi nélküled múlik el!Fontos vagy és féltem a holnapot!Szeretlek!

Erika írta...

Csak akkor kell féltened a holnapot, ha azt másként tervezed, mint ahogy a szíved/szívünk megírta...egyéb esetben csak követned kell minden suttogását, és akkor az egymás iránti hiányérzet már csak emlék lesz!

Szeretlek!:))