Oldalak

2011. június 16., csütörtök

Este




Mikor fáradtan barangolsz messze mindentől,

s nincs veled senki,csak a teremtő.

Mikor alig bírod emelni a lábad,

mikor gondok húzzák mindkét vállad.


Mikor arra vágysz csak, hogy haza érj,

s lepihenve betakarjon a sötét éj,

akkor látod meg az ablakban a kis fényt,

épp csak pislákol, de azért ég!


Ablak mögött kicsiny konyha, az asztalon étel,

bent a szobában vetett ágy, alig fér el.

Szűk folyosón asszonyka toporog,

alig várja, hogy végre bekopogj.


Nyílik az ajtó, csattannak a csókok,

heves ölelések, aprócska bókok,

„Hiányoztál!”-szól egyszerre a két száj,

S máris elillan a bú és semmi sem fáj.


Lassan kihuny a kis konyha szeme,

kint már sötét van, aludni illene.

De a szívek nem csendesülnek,

inkább egy ritmusra vernek...

Nincsenek megjegyzések: