Hideg volt, s fújt a szél.
pedig már nem is volt tél.
Március volt, annak is első napja
S ennek már öt éve, épp ma.
Hideg volt, tombolt a vihar egész nap,
Nem működik a telefon, tán jelet sem kap?
"Nem hív...miért nem hív? Nem is jön már?"
Aztán szólt a telefon, s elindultam, hisz Ő vár.
Emlékszel? te kerestél, én meg csak néztem
hol vagyok?
Emlékszel? hogy vártál rám,
s én mentem a szél szárnyán
eléd lebbentem?
Teáztunk, oly jó meleg volt minden cseppje.
Csokit is kaptam tőled, amit megettem este.
Kikísértél a buszhoz, nem adtam puszit neked,
De azért szorosan fogtam a kezed!
Aztán elváltunk, elvitt a busz délre,
te meg épp hazaértél éjfélre.
Teltek a napok, múltak a hetek,
s fordultak az elektronikus levelek.
Kétségek gyötörtek, mi lesz velünk?
Kibontakozik-e bimbózó szerelmünk?
Lesz-e folytatás, vagy a tán megöl minket?
De küzdöttünk érte, hát legyőztünk mindent!
Eltelt néhány év, s te velem vagy,
S már jöhet szél, akkor sem fagy!
Szeretlek!
S jó, hogy velem vagy kedves,
hisz szép az élet, ami csak veled lett teljes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése