Oldalak

2008. december 5., péntek

Fáj...



Fájnak a percek,
mert nélküled lassan telnek.
Üresek a napok,
nem élek,
épp csak vagyok.
Ha szólnak hozzám,
nem mozdul a szám,
válaszolni minek,
ha nincs kinek?


Fájnak a reggelek,
mert nélküled elveszek.
Hiába kell fel a Nap,
rám nem ragyoghat...


Fáj a lét minden nyomorú pillanata,
mintha a kín örökké gúzsba rakna.
Mintha minden perc, ami nélküled tellik el,
egy-egy szilánk volna,
s egyenként bőrömbe hatolna.


Fáj leírnom, mennyire szeretlek,
hogy minden nap téged kereslek,
hogy remegve várom, mikor találkozunk,
hogy meghalok mindig, mikor elszakadunk...

Nincsenek megjegyzések: