2008. december 6., szombat

Emlékszel?



Emlékszel?
Mikor először felhívtál?
Mikor először a fülembe súgtál?
Tavaszodott,
lassan zöldelt a mező,
s én vártam, hogy felhívjon ő...

Emlékszel?
Ahogy vártál rám a pályaudvaron?
S én jöttem,
integettem...
Elém siettél, átöleltél...
éreztem több vagy nekem, mint egy találkozás.
Több bárkinél,
s ez az érzés más...

Emlékszel?
A filmre, a szöszös kis mesénkre?
Talán az elejére...
Ott váltottunk csókot,
A film csak pergett,
s nem emlékszem mikor lett vége,
csak arra, hogy kéz a kézben mentünk ki.
S aznap mondtuk ki: Szeretlek!

Emlékszel?
Mikor a zúgó szélben hozzád bújtam,
pedig nem is fáztam,
de oly jó volt karodba menekülni,
a sötétben öledben ülni,
Izgulva, jön-e busz még ma,
vagy itt alszunk a nádasba'..?

Emlékszel?
A narancsos naplementére?
Az izzó nyári estére?
A bojtos felhőkre, a citromos kiwire?
A sok-sok közös szép emlékre?
Mennyi gyönyörű pillanat,
mindegyik itt bent marad,
szívembe égve,
örökre...

Nincsenek megjegyzések:

Éji pillanat

Éjfél van, csend honol a városon, a redőny-szemek mögött szunnyad a nép valahol messze már a hajnal oson de én nem alszok, ébren tart...