Oldalak

2009. január 30., péntek

Egy sóhaj




Egy sóhaj tör ki belőem,
szinte tépi szívem...
Ez a nap is fáj,
mert érzem a hiányt,
mit akkor ütöttél belém,
mikor utolsó pillantásod küldted felém.

Utánad kiáltanék, de nem tudok...
torkomra fagytak a hangok.

Csak állok,
könnyeim jéggé dermedtek,
s lassan koppanva a betonra estek...

Egy sóhaj tör ki belőlem,
alig bírom tartani remegő kezem.
Bárcsak éreznéd mi zajlik bennem,
bárcsak tudnád, mily fontos vagy nekem!

Átkarol a hideg...
Bőröm szurkálja egy rideg kéz.
Körülölel a nehéz sötétség...

Várok rád...



2 megjegyzés:

apofis írta...

emlékszek minden egyes könnyedre mi végig folyt az arcodon,mindegyikre mi értem hullott,és emlékszek minden egyes nyönny izére mit akkor éreztem mikor megcsokoltalak.és keserü volt mint az a pillanat mikor kicsuszott a kezed a kezemböl!

Erika írta...

Emlékszem mennyire fájt, mikor eljött a pillanat, mikor el kellett menned, mikor eljött az a perc, hogy a vonatod elvigyen, s emlékszem mennyire fáj, ha meghallom a sínek sivító hangját, mintha a szívemből szakítana ki valamit...Nagyon fáj mikor el kell, hogy engedjelek, és alig várom már, hogy ez a fájó égető érzés, már csak emlék legyen.

Nagyon szeretlek!