2009. január 7., szerda

Emlékszem...




Emlékszem,
ahogy lágy selyemként símogat kezed...
...ahogy szenvedéllyel teli ajkad kényeztet engemet...
Emlékszem
minden elsuttogott mohó követelőző szóra...
...ahogy elszállt az a néhány csodás óra.


Emlékszem,
ahogy átölelve szemembe néztél...
...ahogy éhesen csókokat kértél.
Emlékszem,
mikor a naplementét néztük...
...ahogy remegve egymást, ölelésre kértük.


Emlékszem,
ahogy elmentél, s azt mondtad, szeretsz...
...ahogy azt súgtad fülembe, soha el nem feledsz...
...hogy lesz még ölelés, lesz még napsugár...
...s hogy lehet tél, nekünk akkor is itt a nyár...

Nincsenek megjegyzések:

Éji pillanat

Éjfél van, csend honol a városon, a redőny-szemek mögött szunnyad a nép valahol messze már a hajnal oson de én nem alszok, ébren tart...