Nézlek...

Nézlek...

A távolból megidézlek...

láthatatlan festékkel a falra festem arcod,

s ha csak odapillantok...

látlak,

s hallom hangod.

Felidézlek...

Milyen volt újjaid tenyerembe véve,

két kezed derekamra téve,

átölelni,

hozzád bújni,

s mindent örökre neked adni.

Megigézlek...

Minden éjjel, újra s újra...

Örökké beléd bújva,

hisz veled,

benned élek.
Mikor mélyen szívembe nézek.