Oldalak

2009. január 12., hétfő

Nézlek...



Nézlek...
A távolból megidézlek...
láthatatlan festékkel a falra festem arcod,
s ha csak odapillantok...
látlak,
s hallom hangod.


Felidézlek...
Milyen volt újjaid tenyerembe véve,
két kezed derekamra téve,
átölelni,
hozzád bújni,
s mindent örökre neked adni.


Megigézlek...
Minden éjjel, újra s újra...
Örökké beléd bújva,
hisz veled,
benned élek.
Mikor mélyen szívembe nézek.

Nincsenek megjegyzések: