Hangok, árnyak, várlak.

Elnézem a percet ahogy lassan órát perget,

ahogy unottan vánszorog, 

szinte már ácsorog.

Hallgatom a szelet, ahogy esőt kerget,

ahogy csendesen kopogva, 

zenét varázsol ablakomba'.

A gyertya halovány fénye árnyat vet a sötétbe'

s az éjszaka sűrű komor bársonya

lassan hull szememre.

Vánszorog...

tudom.

Kopog....

még hallom.

Sötét van...

érzem.

Hiányzol...

"vérzem".