Pillantásodtól lángra gyúl a testem,
mindig ezt az érzést kerestem.
Ereimbe etted magad,
hisz vér helyett te folysz
egymagad.
S ha nem lennél bennem,
meghalnék menten,
hisz itt élsz örökké,
a szívemben.
Éjfél van, csend honol a városon, a redőny-szemek mögött szunnyad a nép valahol messze már a hajnal oson de én nem alszok, ébren tart...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése