2009. január 2., péntek

Mikor...





Mikor egyedül vagyok,s csak az óra ketyeg
mikor a hangtalan csendben egy béka brekeg,
Mikor szótlan bólogatnak a fák
s hajlanak ágaik mint a nád.

Mikor a hold csiklandozza az eget,
s mikor nem lehetek veled...
Mikor éjjel nem pisszen semmi,
mikor a szótlanságba beledudál valaki,

Mikor csöpög az eső, lágyan koppan
s egy szív magányosan dobban...
mikor átölelnél, de nem vagyok veled,
mikor hiába keres két kezed...

Akkor gondolj rám!

2 megjegyzés:

apofis írta...

nem is tudok-nem Rád gondolni mert jobban az életem része vagy mint a szivdobbanás mely életben tart!!szeretlek!

Ökrösi Erika írta...

Hogy én mennyit gondolok rád, az imént feltöltött versemből kiderül!:))
Szeretlek, és nagyon hiányzol!

Éji pillanat

Éjfél van, csend honol a városon, a redőny-szemek mögött szunnyad a nép valahol messze már a hajnal oson de én nem alszok, ébren tart...