Szeretnék este a parton,
egy rozoga festetlen padon,
a naplementét nézni veled,
s fázósan dideregve fogni kezed.
Szeretnék öledbe ülve,
karom nyakadba fűzve hozzád bújni...
Csendesen hallgatni, ahogy szíved ver,
s ahogy az enyém, rá felel...
Szeretném szavakba önteni mit érzek akkor,
mikor tőlem elbúcsúzol...
Mikor utolsó csókod adod nekem...
mikor elengeded remegő kezem ...
Szeretném, ha arcom arcodhoz érne.
S elcsukló hangod arra kérne,
legyek én az, kivel megöregszel,
s aki mellé minden este lefekszel...
...
2 megjegyzés:
minden pillanatban Rád gondolok,és minden pillanat mi elválaszt tölled egy kicsit meghalok,és techalottként élek mig érintésedtöl ujjá nem születek!szeretlek kincsem!
Nekem is fáj, mikor el kell, h engedjelek, de abban reménykedek, h lesz idő, mikor ez már nem lesz így, mert magam mellett tudhatlak.
Szeretlek!:))
Megjegyzés küldése